Dr. Keresztes Margit a Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Biokémiai Intézetének munkatársának 2002-ben megjelent Az egészség fenntarthatósága szív-érrendszeri betegségekben című szakkönyvének egyik fejezetét -- ami később cikk formájában is elkészült --, adjuk közre.
Az életmód jelentősége az isémiás szívbetegség megelőzésében — gyógyításában — gondozásában; Az Ornish-program
„Medicus curat, natura sanat."
Az isémiás szívbetegség — a legtöbb halálozást okozó népbetegség — „a legfőbb gyilkos kór”
Világtendencia az isémiás szívbetegség (ISZB) rohamos előretörése, elterjedése. A betegséget a szívet tápláló koszorúerek (artériák) szűkülete, elzáródása okozza. Ennek oka lehet érelmeszesedés (ateroszklerotikus plakkok) és/vagy trombusképződés vagy a koszorúartériák falának összehúzódása. Az érszűkület vagy elzáródás következtében nagymértékben csökken a szívizomzat vérkeringése, romlik a szívműködés; ez vezet a tünetek megjelenéséhez. Az elmúlt évtizedekben e szívbetegség a fejlettebb országokban, így hazánkban is népbetegséggé és első számú halálozási okká vált, tehát az ISZB a legfőbb gyilkos kór ezekben az országokban. A fejlődő országokban is megdöbbentően „válik egyre népszerűbbé” ez a szívbetegség, bár itt még a fertőző betegségek okozta elhalálozás jóval meghaladja az ISZB okozta értéket. Az előrejelzések szerint egy-két évtized múlva világszerte ez lesz a fő halálozási ok.
Vajon mi lehet az oka az ISZB gyakoriságának és elterjedésének?
Kézenfekvőnek tűnik, hogy ahhoz, hogy sikeresen tudjuk megelőzni és kezelni ezt a súlyos következményekkel járó népbetegséget, fel kell derítenünk a kialakulásában szerepet játszó tényezőket – azaz válaszolni kell tudnunk e feltett kérdésre. A válaszadásban segítenek azok a felmérések, melyeket a hirtelen gyors gazdasági fejlődésnek indult térségekben, településeken végeztek. Ilyen pl. Shanghai, mely Kína egyik leggyorsabban fejlődő városa, egy fejlett gazdasági régió központja, ahol az életszínvonal ugrásszerűen megnőtt az utóbbi egy-két évtizedben. Ezzel párhuzamosan (a szívbetegségeken belül) az ISZB aránya közel ötszörösére emelkedett az elmúlt három évtizedben.
A szakirodalom egyértelmű összefüggést lát a nyugati életmód egyre általánosabbá válása és az ISZB térhódítása között. Különösen fontosnak tartják a kiegyensúlyozatlan táplálkozás, a csökkent fizikai aktivitás (ülő életmód) és a dohányzás szerepét az ISZB-hez vezető koszorúérbetegség kialakulásában. Ezeken kívül az erős stresszválasznak is igen jelentős szerep tulajdonítható.
Tehát az ISZB kialakulását a következő négy fő, életmóddal összefüggő tényező segítheti elő:
Hogyan magyarázható ezen tényezők szerepe és jelentősége az ISZB-vel kapcsolatban?
Ad 1. Korunkban a nagyfokú gazdasági fejlődés általában egyúttal a „nyugati” életmód térhódítását is eredményezi. Ez a javuló életfeltételek mellett hátrányos következményekkel is jár, mert a legtöbb esetben a társadalom átalakulását, az egyének elszigetelődését, szociális biztonságérzetének csökkenését és fokozott pszichés-mentális megterhelését is okozza (az előzőeken kívül még pl. információáradat, magas szintű munkahelyi elvárások miatt). Mindezek tartósan magas szintű stresszválaszt hozhatnak létre a szervezetben. Az erős stresszingerek különösen akkor váltanak ki nagyfokú stresszválaszt, ha kevés a lehetőség vagy kicsi a készség a stressz levezetésére, azaz csökkent a stresszhez való alkalmazkodás. A stresszválasz a stresszhormonok (akut stressz/vészreakció: adrenalin /noradrenalin/, tartós stressz: mellékvesekéreghormonok /glükokortikoidok/) hatásán keresztül érvényesül; e hatások közül jónéhány (pl. szívműködésre, az értónusra és a zsír/lipidanyagcserére gyakorolt hatások) valószínűleg nagy mértékben hozzájárul az ISZB kifejlődéséhez. A magas vérkoleszterinszint közismerten elősegíti az érelmeszesedés és ezáltal a koszorúérszűkület kialakulását, emellett a magas vérnyomás betegség (esszenciális hipertónia) is egyike az ISZB-t megalapozó fontos tényezőknek. Koszorúérszűkület kialakulhat fokozott értónus (simaizomösszehúzódás) miatt is. Az említett három tényező mindegyike lehet a fokozott stresszválasz következménye.
Ad 2. A kiegyensúlyozatlan táplálkozás első megközelítésben aránytalanságot jelent; ebben az esetben mind feleslegekről, mind hiányokról szó van. A „nyugati típusú” étkezések során a szervezet szükségleteihez képest több energiát és több zsírt (főleg telített zsírsavakat tartalmazó lipideket), több koleszterint, cukrot (egyszerű szénhidrátokat), fehérjét és konyhasót viszünk be; ezt luxusbevitelnek nevezik. A „luxuskalóriák” elhízáshoz vezetnek, a „luxuskoleszterin” az érelmeszesedés folyamatát támogatja, a „luxuscukor” bevitele pedig elősegíti a II. típusú (időskori) cukorbetegség kifejlődését. Az utóbbi évtizedekben elképesztően mértékben nőtt a magyarországi cukorfogyasztás is (szemben a gabonatermékek és a burgonya fogyasztásával), a legutóbbi évek adatai szerint ez 35 kg/fő éves értéket ért el. Jól ismert, hogy a helytelen táplálkozás és a cukorbetegség következtében kialakuló emelkedett vérkoleszterinszint és kisebb mértékben a megnőtt vérzsírszint (trigliceridszint) nagy fokban növeli az érelmeszesedéssel kapcsolatos koszorúérszűkület kialakulásának esélyét. Megemlítendő még, hogy a szükséglet 3-5-szörösét visszük be a szokásos étkezések alkalmával konyhasóból; régóta ismert, hogy ez a magas vérnyomás betegség egyik háttértényezője.
Újabban egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a szokásos „kontinentális” táplálkozás során részleges hiány alakul ki bizonyos vitaminokból, vitaminszerű anyagokból, egyes ásványi anyagokból és élelmi (növényi) rostokból. A vitaminok és vitaminszerű anyagok közül számos jelentős antioxidáns (C-vitamin, E vitamin, karotinoidok, flavonoidok-polifenolok) vagy pedig fontos szerepet játszik a homocisztein-metionin anyagcserében (fólsav, B6 és B12 vitamin); mindezek az anyagok lényegesek az érelmeszesedés és a szívizomkárosodás megelőzésében. Az ásványi anyagok közül a kálium, a magnézium, a cink, a mangán és a szelén sorolható a „szívvédő” hatásúak közé, melyekből szintén nem kielégítő a bevitel (különböző mértékben) a szokásos „nyugati” táplálkozás esetén. A feltételezett szükségletnek általában csak fele jut be az élelmi rostokból a szervezetbe. Annak ellenére, hogy a növényi rostok nem tápanyagok, mégis elengedhetetlenek a szervezet számára. Az ISZB-hez vezető koszorúérszűkület szempontjából két fontos szerepüket kell megemlíteni: csökkentik a zsírok és a koleszterin felszívódását valamint elhúzódóvá teszik a cukrok emésztését és felszívódását. (Ez utóbbi az ISZB kialakulását közvetve elősegítő elhízás és II. típusú cukorbetegség megelőzése miatt lényeges.) Ezeken kívül még figyelembe kell venni azt is, hogy a kereskedelmi forgalomban levő élelmiszerek számos adalékanyagot tartalmaznak és gyakran élelmiszeripari technológiai eljárások termékei, így ezekben az anyagcserét károsan befolyásoló vegyületek lehetnek jelen (pl. „transz-zsírsavak” lipidanyagcserét zavaró hatása). Végül meg kell említenünk a rendszeres alkoholfogyasztás és a túlzott kávézás szívre gyakorolt kedvezőtlen hatását.
Ad 3. A dohányzás nemcsak tüdőrák kialakulásához vezethet, hanem több módon is károsíthatja a szívizmot, és hozzájárulhat az ISZB kifejlődéséhez. A nikotin a koszorúartériák összehúzódását idézheti elő, a dohányzással szervezetbe kerülő, gyakran erősen reaktív anyagok pedig károsíthatják a koszorúerek belső rétegét, az érendotelt.
Ad 4. Annak ellenére, hogy a szokásos étrend mellett, főleg elhízott, „stresszes” egyének esetében az erős testmozgás ronthatja a koszorúerek keringését, és szélsőséges esetben akár hirtelen szívhalálhoz is vezethet, mégis a rendszeres és egészségi állapotnak megfelelő testmozgás bizonyítottan védő, ISZB-ellenes hatású. A fejlett országokban általánosan jellemző ülő életmód mellett a szervezetnek és a szívnek kevésbé van lehetősége „felkészülni” a különböző megterhelésekre, a szívizom a nyugalmi ritmusban működik, anyagcseréje és keringése „lassú mederben folyik”, ugyanakkor a stresszlevezetésnek „sportos módja”sem tud érvényesülni. A rendszeres testmozgás hiánya – főleg energiában gazdag táplálkozás mellett és alkati hajlam esetén – könnyen vezethet elhízáshoz, amit gyakran kísér hipertónia és II. típusú cukorbetegség kialakulása. Mindkettő – ahogyan már fentebb említettük -igazoltan fokozza a hajlamot az ISZB kialakulására. A testmozgásnak számos jótékony hatását közölték még a szakirodalomban (az állóképesség és a fizikai munkavégző képesség javulása mellett csökken a vérnyomás, a vérben csökken a zsír/riglicerid szint, nő a koleszterint a májba szállító védő lipoprotein (HDL) szintje, javul a glukóz tolerancia /cukorbetegséggel szemben ható tényező/, nő a fibrinolízis /véralvadék elbontása/, csökken a depresszió és a szorongás), ami az életminőséget számottevően emelheti, és ami ülő életmód mellett nem érvényesülhet.