Dr. Keresztes Margit a Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Biokémiai Intézetének munkatársának 2002-ben megjelent Az egészség fenntarthatósága szív-érrendszeri betegségekben című szakkönyvének egyik fejezetét -- ami később cikk formájában is elkészült --, adjuk közre.
Az életmód jelentősége az isémiás szívbetegség megelőzésében — gyógyításában — gondozásában; Az Ornish-program
„Medicus curat, natura sanat."
Mi lehet az életmódprogram célja?
Az ISZB hátterében gyakran álló életmódproblémák tükrében tehát kézenfekvőnek tűnik, hogy egy megfelelő életmódprogram sokat segíthetne e szívbetegség megelőzésében (primer és szekunder prevenciójában), a rehabilitációban-gondozásban és a gyógyításban is. Ezen felismerésen alapul az Ornish-féle életmódprogram-életmódterápia, amely szerint csak akkor lehet teljes mértékben meggyógyítani a koszorérszűkületes beteget, ha a szűkületet kiváltó okok megszűnnek, az alapproblémák megoldódnak. Hiszen a koszorúérműtét során beépített, a szűkületet kikerülő érdarab csak átmenetileg biztosítja a szív megfelelő vérellátását, gyakori a szűkület újbóli kialakulása (5 év után: 50 %, 7 év után: 80 %). Ornish szerint a kikerülő sönttel tulajdonképpen csak kikerüljük az alapproblémákat, valódi megoldást a műtét nem jelent. (Bár a koszorúértágítás /angioplasztika/ jóval kíméletesebb eljárás, sokkal gyorsabb a koszorúérszűkület kiújulása /5 hónap után: 30 %/.)
Az életmódprogram megalkotója Dean Ornish kaliforniai kardiológus, aki egy megelőző orvoslással foglalkozó kutató intézet (Preventive Medicine Research Institue, Sausalito) megalapítója, vezetője. Amerikai elismertségét az is mutatja, hogy évekig az előző amerikai elnök (Clinton) családjának egyik hivatalos orvosa, életmódtanácsadója. (Jelentős szerepe volt az elnöki család egészséges étrendjének összeállításában, támogatta a dohányzás megtiltását a Fehér Házban, és valószínűleg a rendszeres elnöki testmozgáshoz is adott tanácsokat.)
Ornish doktor célul nem egyszerűen azt tűzte ki, hogy az isémiás szívbetegek tovább éljenek, hanem azt is, hogy jobban éljenek, azaz életminőségük legalábbis ne romoljon, inkább javuljon. Sőt, a program végső, távolabbi célja kimondottan az, hogy a betegek lehetőleg teljesebb és boldogabb életet éljenek, élvezzék az életet, alapjaiban változzon meg életstílusuk és szemléletük, legyenek nyitottabbak mások felé, a világ felé. A program neve ezért: „A szívetek kinyitása” (Opening your hearts) vagy másképpen: „Nyissuk ki a szíveket!” Ez szószerint és átvitt értelemben is értendő: nyitottabbá kell tenni a koszorúereket és a szíveket, azaz az érszűkület csökkentésével párhuzamosan csökkenteni kell a szív elzártságát, magányát is. Hiszen ki akar tovább élni, ha nem boldog– ezt a költői kérdést teszi fel a programot leíró könyvében a kardiológus szerző.