MOYERS: Nem biztos, hogy jól értem, amire gondol, amikor a társadalmi elszigeteltségről beszél. Beszélgettem néhány beteggel, akik nem voltak elszigeteltek, van köztük egy kardiológus forgalmas praxissal, egy export-importőr, aki gyakran utazik Ázsiába, és a többiek, akik fontos intézményeket vagy vállalkozásokat vezetnek. Egyik sem elszigetelt társadalmilag.
ORNISH: Van itt egy különbség: az egyedüllétet és az elszigeteltség, magányt meg kell különböztetnünk egymástól. Lehetsz egyedül a saját választásodból, és nem érzed elszigeteltnek magad. Lehetsz a feje egy nagy cégnek, a saját világod közepe, és mégis érezheted magad nagyon elszigeteltnek. Az elszigeteltségen azt értem, hogy nem érzel valódi értelemben vett bensőséges kapcsolatot más emberekkel. Sok ember, akinek sok barátja és családtagja van, azt mondja magának: „Vannak olyan részeim, amit senki sem ismer igazán, és ha tudnának ezekről, akkor azt gondolnánk, kifele innen, inkább hagyjuk el." Bizonyos fokig mindannyian ugrásra készek vagyunk, és takaró falakat építünk magunk körül, ki többet, ki kevesebbet.
Az egyik páciensem úgy tett, mintha nagyon sikeres és gazdag lenne, drága autót vezetett, és kétezer dolláros öltönyöket viselt. Egy bizonyos idő elteltével képes volt bevallani a csoportnak, hogy néhány évig csődben volt. Ezt addig senki nem tudta. Egy másik beteg úgy tett, mintha heteroszexuális lett volna, de meleg volt, és félt, hogy ha ezt elmondja, akkor a csoport elutasítja őt. Egy idő után azt mondta: "Nagyra értékelem azt a tényt, hogy nem mindenki olyan, mint én, de van valami, amit tudnod kell. Én homoszexuális vagyok. " Valaki ekkor azt mondta:" Hát, tudod, én meg verni szoktam a homoszexuálisokat csak úgy mókából”. Nos, ez nem olyasmi, amit mindenfelé szeretünk híresztelni magunkról. De a csoport olyan biztonságos hely lett a számukra, hogy meg tanulták tisztelni és szeretni azt, hogy bizonyos dolgokban hasonlítanak egymásra, és más dolgokban pedig nem.
Tudja, az az ember, aki ezt képes megugrani, annak az élete olyan módon alakul át, ami túlmutat az artériák állapotán. Természetesen a betegséget tekinthetjük egy mechanikai hibának is, amit meg kell javítani. Ha eltöröm a lábam, akkor szükségem van egy jó ortopéd sebészre, aki majd rendbe hozza. Bizonyos szempontból a szívbetegség is egy mechanikai probléma, amit szintén rendbe kell hozni. De ez több is annál. Van egy érzelmi szívbetegség, ha tetszik, és van egy spirituális szívbetegség, ha akarja. Nem csak azért, mert nem tudunk eleget ahhoz, hogy megértsük a fizikai alapokat. Valójában minél többet tudunk meg róla, annál jobban látjuk milyen sokrétű is ez.
MOYERS: Most valamiféle „érzelmi szívsebészetről” beszél?
ORNISH: Nos, mondhatnánk azt, hogy ez egy másfajta nyitott szívsebészet. Mi azt kérjük az emberektől, hogy nyissák meg a szívüket, olyan módon is, amelyek túlmutatnak az artériák kezelésén.
| << vissza az interjú főoldalára |