Az újrakeretezés természetesen nem elegendő. Itt jön a képbe Ornish első ránézésre paradoxnak tűnő, megdöbbentő megfigyelése. Eszerint a radikális, mindent elsöprő, átfogó változásokat az emberek gyakran könnyebben viselik, mintha azokat kis lépésenként, fokozatosan vezetnék be. Például ha valaki csupán mértékkel változtat étrendjén, gyakran a 'két szék között' találja magát. Állandóan éhes, és úgy érzi, megfosztották az evés élvezetétől, hiszen nem ehet mindent, amit akar. Ráadásul mivel étrendi változás nem elég drasztikus, a közérzetet és állapotot illető változás sem érzékelhető. Azaz emberünk sem közérzetét, sem testtömegét, illetőleg vérnyomását és koleszterinszintjét tekintve nem tapasztal gyors javulást. A szigorú és radikális Ornish-programon résztvevő szívbetegek ezzel ellentétben jellemzően gyors, látványos javulást tapasztalnak. A résztvevők 91%-a már az első hónapban arról számol be, hogy ritkábban fáj a mellkasa. “A gyors javulás nagy mértékben ösztönzi az embereket. Ha valakit annyira gyötör a mellkasi fájdalom, hogy képtelen dolgozni, szeretkezni, sőt, még az utcán sem képes átsétálni, aztán mindössze néhány hét múlva ugyanezen tevékenységek közben nem érez fájdalmat, a többség azt mondja majd, hogy érdemes volt így döntenie.”
Miközben megdöbbentően sokan tartanak ki Ornish szigorú programja mellett, a kutatások azt mutatják, hogy azon betegek kétharmada, akiknek az orvos koleszterinszintet igen hatékonyan csökkentő gyógyszert írt fel, egy éven belül felhagy a gyógyszerszedéssel. Pedig nehéz napi egy kapszulánál egyszerűbb és teljesíthetőbb életmódváltozást elképzelni. Ornish szerint ez azzal magyarázható, hogy a kapszulától valójában nem is érzi jobban magát az ember. Hiszen a gyógyszer nem oldja meg a magas koleszterinszint okozta olyan problémákat, mint például a kóros elhízás, amitől a beteg továbbra sem érzi magát egészségesnek. Paradox módon tehát tényleg igaz: a nagy változásokat könnyebben elviseljük, mint a kisebbeket.
Az üzleti életben is ugyanez igaz. Brain & Co. vezetői tanácsadó cég nemrégiben huszonegy sikeres vállalati szervezeti átalakítást követett nyomon. Az elemzők úgy találták, hogy a legtöbb átalakítást “jelentős részben befejezték” nem több mint két év alatt, és egyetlen átalakítás sem tartott tovább három évnél. A módszerek igen drasztikusak voltak. A vezérigazgató majdnem minden esetben a teljes felső vezetését lecserélte. A változást követően pedig majdnem minden vállalat gyors, kézzelfogható eredményt tapasztalt, aminek következtében részvényeik árfolyama egy év alatt átlagosan 250%-ot emelkedett.
Az IBM válságkezelési stratégiájának lényege például a radikális profilváltás volt. Az addig csak számítógép hardvert értékesítőből így lett “szolgáltató” cég, amely információ-technológiai rendszereik felépítésében és működtetésében nyújtott segítséget. Ehhez persze gyökeresen át kellett alakítani a vállalati kultúrát is. Az üzletkötőknek például ettől kezdve képesnek kellett lenniük arra, hogy saját termék helyett adott esetben versenytársak (például a HP vagy a Microsoft) termékeit ajánlják, amennyiben az jobban kielégítette az adott vásárló igényeit. A radikális változás végül meghozta a várt sikert: a szolgáltatás szép fokozatosan alaptevékenységgé vált. Később pedig ez lett a cég legfőbb profilja.
Természetesen az üzleti élet nem mindig ad alkalmat ennyire radikális változtatásokra. Néhány gyorsan érzékelhető pozitív eredményt hozó lépésre azonban ilyenkor is szükség van. Meg kell állapítani, melyek ezek, meg kell lépni őket, és utána meg is kell ünnepelni a lépések eredményét. Ez az ünneplés teremti meg ugyanis a sikeres változáshoz szükséges érzelmi többletet az emberekben. Kotter a cégek életét illetően is meg van győződve a “rövid távú győzelmek” fontosságáról. Ezek olyan “győzelmek, melyek növelik a változtatásra irányuló erőfeszítésekbe vetett hitet, érzelmileg megjutalmazzák a keményen dolgozókat, védekezésre késztetik a kritikusokat, és lendületet adnak. Megfelelő időben történő látható, érzékelhető, félreérthetetlen és mások számára is értékelhető győzelmek nélkül ugyanis minden változtatásra irányuló igyekezet előbb-utóbb problémákba ütközik.”