Dr. Keresztes Margit az Ornish-programról

dr. Keresztes MargitDr. Keresztes Margit a Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Biokémiai Intézetének munkatársának 2002-ben megjelent Az egészség fenntarthatósága szív-érrendszeri betegségekben című szakkönyvének egyik fejezetét -- ami később cikk formájában is elkészült --, adjuk közre.


Nyissuk meg a szíveket! /4

Az életmód jelentősége az isémiás szívbetegség megelőzésében — gyógyításában — gondozásában; Az Ornish-program

„Medicus curat, natura sanat."

Milyen eredmények érhetők el az Ornish-programmal?

Az elmúlt években hosszútávú tudományos vizsgálatok igazolták az életmódprogram eredményességét. A vizsgálatokban résztvevők mind (angiográfiával igazolt) koszorúartéria elmeszesedésben-szűkületben szenvedtek. A kontroll csoportot azok a betegek alkották (14-20 fő), akik a szokásos kezelésben részesültek: pl. koleszterinszintézist gátló gyógyszert kapott e betegek több mint fele. E csoport tagjai mérsékelten diétáztak (a zsírbevitelt 25 %-ra csökkentették, a koleszterinbevitelt 140 mg napi mennyiségre) és hetente 3-4 x tornáztak. A kísérleti csoportot alkotók (20-28 fő) a teljes életmódprogramban részt vettek. Összehasonlítva a két csoportban a koszorúérszűkület mértékét, szignifikáns különbségeket találunk az első és különösen az 5. év adatai között. A feltűnő az, hogy míg a a programban résztvevő betegeknél lassú, fokozatos javulás figyelhető meg, addig a kontroll csoport esetében (az alkalmazott szokásos módszerek ellenére) az évek során nőtt a szűkület foka.

A koszorúartériák szűkületének mértéke (átmérőváltozás)
  a kontroll csoportban (15 fő) a programban részt vevő csoportban (20 fő)
kezdetben 42,50 % 38,92 %
1. évben 44,78 % (+ 2,28 %) 37,17 % (- 1,75 %)
5. évben 54,27 % (+ 11, 77 %) 35,85 % (- 3, 07 %)

Az életmódprogram eredményességét mutatja az is, hogy 5 év alatt bármilyen, szívvel kapcsolatos történés (infarktus, szükségessé váló műtét vagy kórházi kezelés, halálozás) majdnem felére csökkent (a kontroll csoport értékének 55 %-ra) a programban résztvevők között.

Szívesemény (5 év után)
  a kontroll csoportban (20 fő) a programban részt vevő csoportban (28 fő)
infarktus 4 2
műtét 19 10
kórház 44 23
halál 1 2
összesen 45 25

Más objektív adatokban is kedvező változás következett be az életmódváltás hatására: pl.: szignifikánsan csökkent a koleszterinszint és a koleszterint a sejtekhez szállító („rossz”) LDL lipoprotein szintje a vérben; mindkettő fontos rizikótényező. A kontroll csoport nem mutatott változást. Bár a védő hatású HDL lipoprotein vérszintje kissé csökkent, a trigliceridszint pedig emelkedett a programban részt vevő csoportban, ez nem jelentett fokozott veszélyt számukra, egyáltalán nem rontotta állapotukat (lásd pl. a szíveseményeket).

Lipidtükör változása (1 év után)
  a kontroll csoportban (15 fő) a programban részt vevő csoportban (20 fő)
koleszterin 6,42→6,33 5,83→4,22
LDL 4,30→4,25 3,72→2,24
HDL 1,36→1,34 1,04→0,94
triglicerid 5,78→4,30 5,90→6,69

Mindenképpen kiemelendő az, hogy a szubjektív tünetek is jelentősen javultak az „életmód-csoportban”. Az isémiás szívbetegségben szenvedő betegek életét megkeserítik az anginás tünetek, a halálfélelmet keltő, szorító mellkasi fájdalmak. Az életminőséget rendkívüli mértékben javította az, hogy a fájdalmaknak mind a gyakorisága, mind az időtartama, mind a súlyossága jelentősen csökkent már egy év alatt az életmódprogramot követő csoportban, míg a kontroll betegek esetében ellenkező tendencia volt megfigyelhető.

Anginás tünetek (1 év után)
  a kontroll csoportban (14 fő) a programban részt vevő csoportban (18 fő)
a fájdalom
gyakorisága
(/hét)
1,4→4,0 5,8→0,5
időtartama
(perc)
3,2→7,6 3,1→1,8
súlyossága
(1-7
0,6→1,4 1,5→0,7

A betegek számára a közérzet javulása döntő tényező; számos betegnél már hetek-hónapok múltán megfigyelhető volt. E szubjektív adatokat alátámasztották a legkorszerűbbnek számító PET-vizsgálatok is, melyek a szív vérátáramlásáról adnak megbízható és részletes információt. A PET-képek azt mutatták, hogy az Ornish-program betegeinél jelentősen nőtt a véráramlás a szívben, már akkor is, amikor angiográfiával még nem vagy alig volt látható a koszorúérszűkület csökkenése.
Megemlítendő még, hogy sem a magas életkor, sem a szűkület mértéke, kiterjedtsége nem jelentett hátrányt az életmódprogramban való részvételben. 74 éves páciens is elérhetett kiváló eredményeket, és nagyfokú blokk esetén is lehetséges volt az életmódváltás (megfelelő orvosi felügyelettel). Tehát sohasem késő elkezdeni!