Dr. Ornish a San Franciscóban működő Kaliforniai Egyetem (University of California, San Francisco) orvosprofesszora, s az általa alapított non-profit Preventív Orvostudományi Kutatóintézet (Preventive Medicine Research Institute, PMRI) elnöke. Neki sikerült elsőként bizonyítania, hogy a szívkoszorúér-betegséget, a koszorúér-elmeszesedést gyógyszerek alkalmazása vagy műtét nélkül is vissza lehet fordítani. Ő a szerzője „A szívbetegség visszafordítása” című könyvnek, amiben — összefoglalva kutatásai tapasztalatait — azt bizonyította, hogy ez a súlyos betegség visszafordítható meditáció, stresszcsökkentő módszerek, csoportterápia, a gyaloglás és zsírban szegény, zöldségekben gazdag diéta kombinációjával. Beszélgetésünk egy szívbetegek számára tartott „visszavonulási” tréning („retreat”) helyszínén zajlott, ahol Ornish éppen előadást tartott. Diákat mutatott be koronária angiogrammokról és PET-vizsgálatokról, a kutatások eredményeiről beszélt.
MOYERS: Az életmódváltozás hatását vizsgálta szívbetegeknél. Pontosan mit mutattak ezek a vizsgálatok?
ORNISH: Az elsődleges célunk az volt, hogy kiderítsük, vajon az artériás elzáródási folyamat visszafordul-e a program egy éve alatt.
MOYERS: Mit ért az alatt, hogy „visszafordul”?
ORNISH: Az idő múlásával a koszorúerek, amelyek vérrel táplálják szívet, eltömődhetnek a koleszterintől és más lerakódásoktól. A folyamat egy kicsit olyan, mint amikor a rozsda lerakódik a csövek belsejében. Egészen a közelmúltig azt gondolták, hogy az eltömődés az idővel csak rosszabbodni fog, és a legtöbb, amit tenni lehet, hogy lassítjuk a folyamatot, vagy ha az artériák eltömődése nagyon súlyossá vált, akkor bypass műtétet végzünk anélkül, hogy valójában a folyamatot magát befolyásolnánk. A kutatásaink azonban azt mutatták, hogy a programban résztvevő betegek 82 százalékánál az artériák szűkülete valójában csökkent. A szív vérátáramlása javult, és ennek eredményeképpen a mellkasi fájdalmak jelentősen csökkentek, tényszerűen mintegy 91 %-kal.
MOYERS: De a kontrollcsoport tagjai – akik körülbelül a feleannyian voltak, mint a programban résztvevők –, szintén jobban lettek, nem?
ORNISH: A kontrollcsoportban a többségük állapota romlott, csak néhányan lettek valóban jobban, és ők éppen azok voltak, akik saját indíttatásból a leginkább változtattak az életmódjukon. Mindkét csoportban egyenes összefüggés volt az életmód-változtatás és a koronáriák állapota között. Azt is megállapítottuk, hogy a nőknél jobb eredmények születtek, mint a férfiaknál. Csak néhány nőre terjedt ki a vizsgálat, de azt tapasztaltuk, hogy a kontrollcsoportbeli asszonyoknál is visszafordult a folyamat, még akkor is, ha csak mérsékelten változtattak életmódjukon.
MOYERS: Hány ember vesz részt a jelenlegi vizsgálatban?
ORNISH: 41 beteg volt a vizsgálat első szakaszában, amikor az első értékelés elkészült. Azóta – mintegy három éve – követjük ezeket a betegeket. És sok esetben azt találjuk, hogy minél tovább maradnak a programban, annál nagyobb javulást mutatnak, míg a kontrollcsoportban résztvevők állapota rosszabbodik. A két csoport közötti különbség az idővel növekszik.
MOYERS: Az ön csoportjába kerültek a leginkább motivált emberek, a legambiciózusabbak, azok, akik igazán változtatni akartak. Ez nem hamisítja meg az eredményeket?
ORNISH: Valamilyen mértékben – igen. De ne felejtse el, hogy miképpen kerültek ezek az emberek a programba. Mi kizárólag olyanoknak ajánlottuk fel, akik éppen egy angiográfiai (érfestéses) vizsgálaton voltak .
Azt kérdeztük tőlük, részt vennének-e a programban, és hajlandóak lennének-e egy újabb angiográfiára egy év múlva. Ez a legrosszabb alkalom, hogy valakit egy ilyen programba toborozzanak, ugyanis éppen most esett túl egy érfestéses vizsgálaton, ami egyfajta „röntgenmozi” a szív működéséről, egy kényelmetlen, durván behatoló és kockázatos procedúra. Mégis a megkérdezett betegek fele – anélkül hogy meg tudtuk volna mondani, hogy a program segít-e vagy sem –, igent mondott. És az első évben mindössze egy beteg esett ki a programból. Tehát több ember hajlandó az életmódja megváltoztatására, mint azt sok orvos hiszi.
Most mondhatja azt: "De a megkérdezettek 50 százaléka ”nemet” mondott... Így van, ha az emberek nem akarnak változtatni az életmódjukon, én nem habozok gyógyszereket használni, vagy a sebészhez küldeni őket. Nem az a célom, hogy az embereket megváltoztassam, hanem hogy tudományos bizonyítékokat mutassak fel, és elmondhassam a nyilvánosságnak: Íme, ezek az eredményeink, ezeket találtuk. A gyógyszereken kívül más is van, amit te magad is megtehetsz, ha meg akarod tenni.
Tudja, én azt hiszem, hogy nagyon paternalista szemlélet az, amikor egy orvos azt mondja: Ó, az én betegeim erre nem lennének hajlandóak.
Még az Amerikai Szív Társaság is azt mondta, hogy mivel az emberek nem fognak ilyen szigorú diétát követni, erről még beszélni sem kellene. Annak ellenére, hogy számos tanulmányt ismerünk arról, hogy azok a betegek, akik követik a 30 % zsír, 200 mg koleszterol (koleszterin) diétát, ahogyan azt az AHA (American Heart Association) javasolja, a többségükben nem jobban lesznek, hanem inkább rosszabbul.
Mi azt mondjuk az embereknek: „Az én szerepem az orvosodként az, hogy egyszerűen azt mondjam: Itt vannak a tények, és bármit is választasz, én abban támogatni foglak”.
MOYERS: Én ezt nagyra értékelem. Mindazonáltal ez egy nagyon kis minta ahhoz, hogy ilyen nagy hatással legyen sokunk életére. Nem kellene még további vizsgálatokat elvégezni? Nem kellene-e bővíteni a mintát, majd megismételni újra és újra?
ORNISH: A tudományban minden eredményt meg kell ismételni. Remélem, hogy további vizsgálatokat tudunk majd végezni, és mások is elkezdik ismételni a mi vizsgálataikat. Persze kritizálni való hiányosságokat bármilyen vizsgálatban lehet találni, beleértve a miénket is.
Mi új, nagyon pontos teszteket használunk, amelyek könnyen meg is ismételhetőek. Nagyon intenzív programot nyújtunk a résztvevőknek, így a változások meglehetősen nagyok a gyógyszeres vizsgálatok eredményeihez képest.
MOYERS: De valóban keresztül kell-e vinni ezeket az embereket egy ilyen „túlélő táborra” emlékeztető programon, hogy elérjék ezeket az eredményeket? Nem lenne ugyanaz a hatás, ha az emberek egyszerűen csak megváltoztatnák az étrendjüket, és ezek a szegény lelkek megspórolhatnák ezt az istenítéletet, amin ön akarja keresztül szuszakolni őket?
ORNISH: Nem vagyok biztos abban, hogy megpróbáltatásnak kell-e hívni ezt, vagy sem. Elértünk az orvoslásban egy olyan pontra, amikor radikalitásnak vagy istencsapásnak tekintik, ha valakit arra kérnek, hogy hagyja abba a dohányzást.
És azt tekintik konzervatív megoldásnak, ha kinyitják a mellkasát, és bypass műtét végzünk az artériáin, vagy ballonokat csúsztatnak bele, vagy nagy hatású szerekre állítjuk be őket az egész hátralévő életükre. Szóval azt gondolom, a prioritásaink kicsit fejre álltak.
Azt azért szeretném egyértelművé tenni, hogy nem vagyok sem a gyógyszerek, sem a műtét ellensége, krízisben mindezek életmentőek lehetnek, és én még soha senkinek nem mondtam azt: „Követned kell ezt a diétát, továbbá ezt a programot, és meditálnod is kell.”
Mert még az egészségesség érzeténél is fontosabb, hogy szabadnak érezzük magunkat. És nem érezhetjük magunkat szabadnak, ha valaki megmondja nekünk, mit tegyünk, még akkor sem, ha az feltehetően jót tesz nekünk. Ez visszanyúlik egészen Ádámhoz és Évához, amikor Isten azt mondta nekik: "Ne fogyasszatok abból az almából." Láttuk, hogy ez milyen hatékony volt, pedig az Isten mondta.
MOYERS: Igaz. Azt mondja a programban résztvevőknek, hogy ezek a módszerek valószínűleg képesek visszafordítani a betegségüket. Ebben hisz, igaz?
ORNISH: Nos, én szkeptikus voltam, amikor elkezdtem. Én nem azért csináltam ezt a kutatást, hogy bizonyítsam, a szív ereinek az elzáródását vissza lehet fordítani, hanem egyszerűen azért, hogy lássam, mi fog történni. Tudósként egyszerűen kíváncsi voltam, eddig a vizsgálatig ezt még senki sem nézte meg tudományosan, és bármit is találunk, annak lenne jelentősége. Mi azt találtuk, hogy gyakran fordult elő javulás. A statisztikai elemzés azt mutatta, hogy a program minden egyes összetevője fontos szerepet játszott az eredményben. Közvetlen kapcsolatot találtunk arra is, hogy minél következetesebben követték a programot, annál jobban javult az erek állapota.
MOYERS: Az erek állapotának kisebb változásai is okozhatnak jelentős közérzetjavulást?
ORNISH: Sok esetben már egy hónap múlva jelentős áramlásbeli változásokat mértünk. Szubjektív változás, hogy a legtöbb beteg állítja, a mellkasi fájdalmak néhány hét múlva már kezdenek csökkenni. Ha bizonyítani tudjuk – mint amit bizonyítottunk három különböző vizsgálatban is –, hogy kizárólag az életmód megváltoztatásával az emberek nem csak jobban érzik magukat, de jobban is vannak, akkor az én számomra az életmód megváltoztatása valódi alternatívája a gyógyszeres kezelésnek és a sebészi megoldásoknak. Az embereknek tudniuk kell, hogy vannak alternatívák a kezelésükben.
MOYERS: Ha visszanéz a vizsgálatok adataira, meg tudja határozni, hogy melyek a legfontosabb elemei a betegség folyamatának visszafordításában?
ORNISH: Nem. Mindegyik elemnek megvan a maga fontos szerepe. Annak, aki jól kezeli a stresszt, de magas zsírtartalmú diétát követ, a diéta megváltoztatása lehet a legfontosabb. Egy másik számára a stressz kezelése lényegesebb. De ha csak egy faktort kellene választanom, akkor azt gondolom, a legbelsőbb ügyek motiválnak bennünket igazán, azok, amelyek az elkötelezettség, a béke és a jóllét érzését hozzák el nekünk.
Még ha sikerül is rávenni az embereket, hogy szedjenek vérnyomás- vagy koleszterincsökkentőket, egy év után azt találja majd, hogy már csak kevesen szednek tablettát, és még kevesebben változtatnak az étkezési szokásaikon.
MOYERS: A kutatási eredményei tanítottak önnek bármi újat az emberi gondolkodásról, elméről?
ORNISH: Amit megtanultam…, lehet, hogy nem új, de nekem az. Ezt a munkát bizonyos szkepticizmussal kezdtem el. De amit megértettem az az, hogy milyen hatékonyan befolyásolja az emberi elme az egészséget, akár jó, akár rossz irányban. Az orvosok, tudjuk –szándékosan vagy nem szándékosan –, többnyire növelik a negatív hatásokat, de e hatás lehet más is, felhasználhatjuk az elme testre gyakorolt gyógyító hatását is.
| << vissza az interjú főoldalára |