MOYERS: Pontosan mi a célja, mit akar elérni az embereknél?
ORNISH: Mi segített nekem leginkább, és miben lehet segíteni az embereknek – ez a legfontosabb. Ez egy egyszerű megközelítésnek látszik, és lehet, néhányan azt mondanák, túlságosan is egyszerű, de nagyon mély hatással volt arra, ahogyan a szívbetegségekről gondolkodom. Rájöttem, hogy minél messzebb megyünk vissza az ok-okozati láncban, annál erőteljesebb a gyógyulás.
MOYERS: Érdekes, hogy manapság a közösségeinket a betegségeink köré szervezzük. Ahogy néztem a szívbetegségnek ezeket a fáradt, rémült áldozatait, ahogyan először vonakodva, majd egyre boldogabban kapcsolódtak egymáshoz, és elkezdtek beszélni a betegségükről. És láttam, ahogyan kialakul ezek között az idegen emberek között az intimitás, és hogy mindez milyen nagyon gyorsan történt. És azt gondoltam, őket is a betegség és a fájdalom hozta össze.
ORNISH: Ezt szépen mondta. Mindenki képes az intimitásra, de sokan nem tudják, hogy hogyan lehet megkapni. A kemény munka nem okoz szívinfarktust. Ez csak egy mítosz. Amit meg kell néznünk, hogy vajon mi motiválja az embereket, hogy keményebben dolgozzanak, mint ahogy szeretnének. A kemény munka lehet jó is a számunkra. De néha az emberek azt hiszik, "Ha csak ennyit tudok keresni, ha csak ennyire vagyok képes feljebb kerülni, ha csak én nem kapok elismerést, akkor az emberek nem fognak szeretni és tisztelni, és akkor én számkivetettnek érzem magam." Ezek az érzések okozhatnak olyan mértékű stresszt, amelyek többek között a szívbetegséghez vezetnek.
MOYERS: Ön arra utal tehát, hogy mindenki, akinek szívbetegség van, annak van egy lelki problémája is. Ha van egy lélektani probléma, akkor ez ez az én hibám, nem? Azt akarja, hogy bűnösnek érezzem magam, mert beteg lettem?
ORNISH: Ez az egyik módja annak, hogy hogyan nézzen a betegségére, de én próbálok erre nem így tekinteni. Mert a dolog másik oldalán az áll, hogy csak egy áldozata vagy a sorsnak, egy hibás génnek, vagy csak egyszerűen nem volt szerencséd. De ha csak egy tehetetlen áldozatnak érzed magad, ott nem sokat tehetsz az állapotod javításáért. De abban a pillanatban, ahogyan mi magunk megértjük, hogyan járultunk hozzá a problémák kialakulásához, akkor azt is megértjük, hogy tehetünk is valamit ez ellen, és ez bátorító.
Mi nem azt mondjuk az embereknek, hogy "Itt van egy lelki probléma, és ez ellen tenni kell valamit!” Mi inkább tanítani próbáljuk őket, és azt mondjuk: az életében olyan szokások vannak, amelyek hozzájárulhatnak szívbetegségéhez: az, hogy mit eszünk, hogy miként reagálunk a stresszre, hogy dohányzunk-e, hogy eleget mozgunk-e. De még így sem garantálhatunk mindent. Még Teréz anyának is van szívbetegsége. Tehát nem arról van szó, hogy ha valaki eléggé szeret, akkor valahogy soha nem kap szívrohamot. Vannak más tényezők is, a koleszterin, a vérnyomás, dohányzás, a genetika – és az összes többi ismert kockázati tényező is csak mintegy a felét magyarázzák azoknak a szívbetegségeknek, amelyeket látunk. Valami más is történik. A klinikai tapasztalataim szerint – és más kutatási tapasztalatok szerint is – a pszichológiai, érzelmi és spirituális tényezők is fontosak, méghozzá direkt módon.
Persze nem hiszem, hogy a „hit, a remény és a szeretet”-ről szól az egész történet. Nyilván vannak olyan tényezők is, amelyek meghaladják azt, amit tudok.
MOYERS: Egyes orvosok azt mondják, hogy csak a gének…
ORNISH: A gének fontosak, de még ha az apa, anya, és valamennyi testvére szívbetegségben is halt meg, ez még mindig nem jelenti azt, hogy ennek továbbra is szükségszerűen így kell lennie. A tanulmányunkban láttunk nagyon beteg embereket, akik mind igen kedvezőtlen genetikai hajlamokkal rendelkeztek, és ennek ellenére 82 százalékuknál teljesen visszafordult a szívbetegség. Csak egy beteg állapota romlott egyértelműen, de a programhoz való ragaszkodása egyre rosszabb és rosszabb lett.
| << vissza az interjú főoldalára |