MOYERS: Annyit és úgy beszél ezekről a módszerekről, hogy az már szinte a vallás területére tartozik. Van egy új modell vagy világnézet kialakulóban?
ORNISH: Különböző modellek vannak kialakulóban. Van a holisztikus egészségügyi modell, vagy a vallási modell, vagy az úgynevezett tudományos modell. De ezek közül egyik sem ad igazán teljes képet. Mind nagy hatású, mindnek megvan a saját haszna, de definíciószerűen mindnek megvannak a maga korlátai is.
Mi a legérdekesebbnek azt találjuk, hogy megpróbáljuk szintetizálni a különböző modelleket, és megtalálni, hogy mi működik és mi nem. Ha egy nagyszabású tudományos ülésen adok elő, akkor talán a jóga és a meditáció erejéről fogok beszélni. De ha egy holisztikus találkozón veszek részt, ahogy éppen nemrégiben történt, akkor a gyógyszerek és a műtétek hatásáról fogok beszélni. Az egyik asszony azt mondta, "Van egy gyorsan növekvő csomó a mellemben, mit tegyek?" És többen azt mondták: "Kezdj el meditálni, és minél több gyógynövényt fogyassz!” Én erre azt mondtam, "Nem, ehhez orvos kell, aki biopsziával meg tudja állapítani, mi folyik itt".
Szóval soha nem illek semmilyen társaságba, ha a különböző világnézeteket a probléma részeként próbálom kezelni.
MOYERS: Adjon egy működő definíciót az elme-test szemléletről, ahogyan ezt Ön látja. Ön az elme-test orvoslást "ősi beavatkozásnak” nevezte. Mit értett ezen?
ORNISH: Ezek a módszerek, technikák már évezredek óta léteznek, ilyen vagy olyan formában megtalálni őket minden kultúrában, minden vallás és minden csoport számára. Néha ezek kissé rejtettek a felszín alatt, elfedve a rítusokkal, vagy más neveken szerepelnek. De én ezeknek a technikáknak az esszenciáját találom a legérdekesebbnek.
MOYERS: És mi a lényeg?
ORNISH: A lényeg az elme és a test megnyugtatatására szolgáló bizonyos módszerekből áll. Amikor az elme lecsendesedik, akkor a személy kezdi békésebbnek, elégedettebbnek, „jobban lévőnek” érezni magát, egészségesnek, ha így akarjuk kifejezni. A filozófusok már évszázadok óta birkóznak azzal a kérdéssel, hogy az agy és a tudat ugyanazon dolog-e. Én az elmét úgy tekintem, mint az egyén tudatát, ami önálló személyiségknt határoz meg bennünket. Az agy egyszerűen a szerv, amely feldolgozza mindezt. De mi többek vagyunk, mint egyszerűen csak a neuronok és szinapszisok gyűjteménye. Úgy gondolom, hogy a tudat ezen ténylegesen túl megy.
Arra a hitre jutottam, hogy bármi, ami elősegíti az izolációt – krónikus stresszhez vezet, és a krónikus stressz viszont krónikus betegségekhez vezethet, mint például a szívbetegségek. Bármi, ami elősegíti a bensőséges kapcsolatok kialakulását, az intimitást, a közösséget, az összekapcsolódást – lehet a gyógyuláshoz vezető út is.
A legtöbbünk számára voltak pillanatok, amikor úgy éreztük, valami nálunk nagyobbnak vagyunk a részei. Néhányan ezt vallási kontextusban írják le, mint "Isten", mások egy sokkal szekulárisabb összefüggésben, mint "tudat". Az egyik szinten, persze, különállóak vagyunk: te vagy te, és én vagyok én. De a másik szinten mindketten részei vagyunk valami nagyobbnak. Az ősi jógik, sziámik, a papok és a rabbik nem azért alakították ki a jógát, a meditációt és az imádságot, mert csak lejjebb akarták vinni a koleszterinszintjüket vagy a vérnyomásukat, vagy ki akarták nyitni az elzáródott artériáikat, ezek az eszközök az átalakítás eszközei voltak, mert az emberek számára direkt élményeket nyújtottak a tudatukról.
| << vissza az interjú főoldalára |