MOYERS: Ezzel a beismert gyengeséggel ön egy erősségét is elismerte, amelyet a kritikusai perverz módon fel is használnak ön ellen. A kritikusai azt mondják, "Dean Ornish igazán jó munkát végez, de csak azért, mert annyira jó terapeuta. Amit csinál sehol máshol nem fog működni, mert nem tudjuk klónozni.”
ORNISH: Amikor elkezdtem tervezni ezt a kutatást, akkor nagyon sok gondunk volt a finanszírozással: sem a National Institute of Health, sem az American Heart Association nem akarta támogatni, mert azt mondták „Lehetetlen visszafordítani a kardiovaszkuláris betegséget. És még ha lehetséges is volna, akkor is gyógyszereket is kellene használnia, és egy év nem lenne elég, és senki sem tudja ilyen mértékben megváltoztatni az életmódját, és azt tartósan folytatni.”
Én erre azt válaszoltam: „Rendben van, próbáljuk ki. Erről szól a tudomány.” És az a válasz jött vissza: „mi tudjuk, hogy ezt nem lehet megcsinálni, szóval nem is foglalkozunk ezzel.”
A 22-es csapdájába kerültünk. Senki nem adott támogatást, amíg nem bizonyítottuk be, hogy ezt meg lehet csinálni, és amíg nem kaptuk meg a pénzt nem is tudtuk – tehát pénzt gyűjtöttünk és mentünk tovább.
Aztán igazoltuk, hogy csak egyetlen ember esett ki a vizsgálatból, és megmutattuk, hogy sok ember képes ilyen életmód-változtatásra, és képes hosszan e szerint élni, és ha ezt így folytatják, akkor jó eséllyel csökkennek az arteriális szűkületek.
Most egyes kritikusok azt mondhatják, "Oké, akkor megállapodhatunk abban, hogy a kardiovaszkuláris betegséget vissza lehet fordítani, de csak akkor, ha a betegek hajlandóak lennének egy ilyen jellegű programra. A mi betegeink erre nem hajlandóak.”.
Azért írtam a Reversing Heart Disease című könyvet, hogy ezt a megközelítést az emberek számára általánosan hozzáférhetővé tegyem. A világ minden tájáról kapok leveleket olyanoktól, akik a könyv alapján csinálják a programot. A kedvencem egy kínai ember, aki a levelét így kezdte, "Kedves Vöröshagyma!” (Dear Onions) – hogyan jutott a könyvhöz, én nem is tudom. Az egyik mai páciensünk a könyv alapján kezdte csinálni a programot, és a tallium tesztje 50%-os javulást mutatott, és van sok levelem és telefonhívásom orvosoktól és más egészségügyi szakemberektől, akik a könyv alapján dolgoznak.
MOYERS: Néhányan azt mondják, hogy a legnagyobb változás a génterápia lesz, és nem az életmódváltás.
ORNISH: A génterápia fontos szerepet fog játszani, mint ahogy a gyógyszerek is fontos szerepet játszottak ebben a században, de nem hiszem, hogy ez a válasz. Ez sem foglalkozik ugyanis az alapvető kérdésekkel. Ha elkezdünk bütykölni az emberi génállomány körül, akkor sok kockázatot vállalunk, mert soha nem tudhatjuk igazán, hogy a végén majd hova lyukadunk ki. És ismét csak ott vagyunk a gyorsjavításnál. Ha a leghatékonyabb orvoslásra törekszünk, akkor viszont figyelembe kell vennünk a mélyebb kérdéseket is.
Fordította: dr. Eisler Olga
| << vissza az interjú főoldalára |