Dr. Keresztes Margit a Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Biokémiai Intézetének munkatársának 2002-ben megjelent Az egészség fenntarthatósága szív-érrendszeri betegségekben című szakkönyvének egyik fejezetét -- ami később cikk formájában is elkészült --, adjuk közre.
Az életmód jelentősége az isémiás szívbetegség megelőzésében — gyógyításában — gondozásában; Az Ornish-program
„Medicus curat, natura sanat."
Mik lehetnek az életmódprogram előnyei és hátrányai?
Vegyük elsőként az előnyöket! Szinte hihetetlen, de közel 80 %-a azoknak a programban részt vevő isémiás szívbetegeknek, akik bár koszorúérszűkületük alapján sönt- vagy értágító (angioplasztikai) műtétre számíthattak, elkerülhették a rájuk váró beavatkozást! A nagyfokú hatékonyság mellett a kiemelendő előnyök közé tartozik a kiújulás hiánya illetve alacsony foka (a teljes programot betartók körében) – szemben a műtétekkel kapcsolatos viszonylag magas kiújulási értékekkel (lásd fentebb). Az sem lényegtelen, hogy az Ornish-program „szelíd módszer”, nem jelent semmilyen beavatkozást, kórházi kezelést, ezért természetesen elmaradnak a műtéti szövődmények, gyógyszeres mellékhatások. Sőt, kedvező mellékhatásokról számoltak be a programban résztvevők: testsúlyuk átlagosan kb. 10 kg-mal csökkent egy év alatt.
A gyógydiétával nem csak az elhízás előzhető meg, hanem számos más „civilizációs betegség” is pl.: a magas vérnyomás, a zsíranyagcsere zavarai, a II. tipusú cukorbetegség; sőt, bizonyos rákbetegségek kialakulásának veszélye is csökken (pl. vastagbélrák). Ez a diéta egyúttal természetes és „megbízható” étrendet is jelent. Azokban az országokban, ahol a lakosság évezredek óta döntően növényi étrenden él, az ISZB az említett „civilizációs betegségek” jóval ritkábban fordulnak elő. Még jobban visszanézve a múltba, őseink a trópusi Afrikában feltételezhetően főleg növényeket fogyasztottak, ami minimális zsír- és koleszterin- és bőséges rost- és vitaminbevitelt jelentett. Természetes volt számukra az aktív életmód, a mindennapos testmozgás és a közösségi élet. Az Ornish-program „csodái” annak tudhatók be tehát, hogy ősi, évmilliók evolúciójával kifejlődött életmódunk elemeit csempészi vissza mai, modern életünkbe. Szervezetünk genetikai adottságainak ilyen életmód felel meg legjobban, csak kisebb-nagyobb kóros tünetek fejében tehetünk rajta erőszakot éveken át.
Egészségügyünk pénztelensége kapcsán nem utolsó szempont az sem, hogy az Ornish-program kifejezetten költségtakarékos. A pár éves amerikai adatok szerint, míg egy sönt-műtét kb. 16-29 ezer dollárba kerül (évente 6 milliárd dollárt), addig az életmódprogram 5 éves költsége 7200 dollár/fő. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a beteg általános közérzetének, állapotának javulásával a gyógyszer- és műtétszükséglet erősen visszaesik és ugyanakkor több betegség kialakulásának veszélye is csökken, akkor könnyen belátható, hogy ez óriási költségmegtakarítást jelent.
Mi sorolható a hátrányok közé? Az életmódprogram „áldozathozatalt”, tudatos szemléletváltást, jelentős aktivitást, kitartást és akaratot igényel a betegtől. Elvárja, hogy a beteg felelősnek érezze magát saját állapotáért. Erre, sajnos, nem mindenki képes, hiszen sokkal egyszerűbb bevenni a tablettákat és az orvosokra bízni a dolgot… A gyógydiéta gondos ételválasztást követel és megfelelő konyhatechnikát, ehhez némi dietetikai ismeret elengedhetetlen. A program a belgyógyászokon-kardiológusokon kívül más szakembereket: pszichológusokat, gyógytornászokat, dietetikusokat, speciálisan képzett szakácsokat is igényel.