Dr. Dean Ornish: Spektrum
Előszó a magyar kiadáshoz

A fentiekből adódik, hogy a sejtek csak bizonyos számú osztódásra képesek. Mi a helyzet azonban az állandóan osztódó egysejtűekkel vagy a daganatsejtekkel? Ezekben a sejtekben – és mint kiderült a gyorsan szaporodó magzati sejtekben, valamint az ős(ivar)sejtekben – egy különleges enzim, a telomeráz működik.

Az „antiagingnek” vagy „halhatatlanság enzimnek” is nevezett telomeráz, a kutatások szerint lehetővé teszi a sejtek folyamatos, károsodás nélküli osztódását. A Nobel-díjas kutatócsoport szerint ez az enzim is szerepet játszik a rákos sejtek korlátlan osztódási képességének kialakulásában.

Igen valószínű, hogy az első klónozott emlősállat, a Dolly nevű bárány korai pusztulása is a telomerákkal, illetve azok „veleszületett” rövidségével kapcsolatos. Ez a klónozás úgy történt, hogy egy bárány petesejtből kivették annak magját és a helyére egy felnőtt állat (Dolly anyja) testi sejtjéből (tőgyből) kivett sejtmagot ültettek. Ezt a „lombikbébit” hordta ki a vemhes állat. Természetesen a sejtmag tartalmazta az összes genetikai információt, de a kromoszómák telomerái már rövidebbek voltak, mint egy valódi embrionális sejt telomerái. Dolly a kelleténél jóval előbb mutatta az öregedésjeleit, krónikus ízületi gyulladása és tüdőbetegsége is volt, amelyek egyébként a bárányok időskori betegségei közé tartoznak, és csak 6 évet élt, miközben a bárányok várható életkora 10–12 év. Ez bizonyítéka lehet a telomerák hossza és az öregedés közötti összefüggésnek.

Mindennapi életünk része a bennünket érő hatások feldolgozása kapcsán megjelenő reakció a stressz. A stressz reakció, természetes és állandó kapcsolat környezetünkkel, mintegy záloga az ön- és fajfenntartás folyamatának. A környezeti hatások egy részét pozitívan, örömmel, más részét negatív érzelmekkel éljük meg. A világhírű tudós, hazánk szülötte, Selye János írta le a stressz természetes hatásait a biológiai rendszerekben, elsősorban az emberben. A környezeti ingerek által kiváltott hatások, öröm, félelem, szorongás, bánat kimutatható biológiai változásokat generál. A tartós feszültség, kockázati tényező az ember egészsége szempontjából.

A 2009-ben Nobel-díjjal jutalmazott Elizabeth Blackburn csoportja, a Kaliforniai Egyetem Pszichiátriai Klinikájával együttműködve krónikus beteg, illetve egészséges gyermeket nevelő édesanyák körében vizsgálták, hogyan fejti ki hatását a stressz. A vizsgált édesanyák, csoportokba osztva, egymás ún. szociális ikerpárjai voltak. Az egyik csoport éveken át tartó stresszhelyzetben élt, hiszen a beteg gyermek ellátása, ennek a helyzetnek a kezelése folyamatos alkalmazkodási többletterhet jelent. A vizsgálat eredményeként megállapították, hogy a beteg gyermekek édesanyjánál az immunsejtekben kimutatható alacsonyabb telomeráz aktivitás és következményes telomera rövidülés volt, ami 9–17 év sejtszintű öregedésnek felelt meg az egészséges gyermekeket nevelő édesanyákhoz viszonyítva. Az öregedés mértéke jelentős szórást mutatott, de mértéke a stressz-szinttel arányos volt. Azok az édesanyák, akik helyzetüket tartósan kínzónak minősítették, gyorsabban öregedtek, mint azok, akik el tudták fogadni az igen nehéz élethelyzetet. Hasonló eredményt mutatott az Alzheimer-kóros betegek gondozóinak vizsgálata. A szerzők, a kontrollcsoporthoz képest itt is kimutatható telomera rövidülést észleltek, amelynek mértéke szoros kapcsolatot mutatott a depressziós tünetegyüttes súlyosságával. A vizsgálatok alapján a telomera rövidülés a krónikus stresszállapot megélésének biológiai mutatója, ami a pszicho-biológiai kölcsönhatások meggyőző modelljének tűnik.

A krónikus stressz egészségkárosító hatását közvetett módon olyan magatartásformák közvetítik, mint a dohányzás, a kóros alkoholfogyasztás vagy az étkezési szokások, amelyek rövid távon látszólag csökkentik a feszültséget, míg egészségkárosító hatásuk hosszabb távon nyilvánul meg. Ezeken a magatartásformákon éppen aktuális stresszoldó funkciójuk miatt nehéz változtatni, mindaddig, amíg az egyénnek nincsenek alternatív konfliktuskezelő, feszültségoldó stratégiái. Az Ornish életmódprogram alapján működő Quintess-módszer segít az életmódváltás gyakorlati megvalósításában, alkalmazása megalapozza a magatartásformák változtatásának lehetőségét is.

Mivel nehéz, csaknem lehetetlen elkerülni a bennünket érő testi, lelki hatásokat, célszerű tudatosan irányítani a stressz kezelését, feldolgozását – elkerülendő a halmazati negatív hatásokat. A stressz kezelésében a meditáció, jóga, az önmagunkkal való megbékélés, elfogadás bizonyítottan hatékony eszközök. Tapasztalati tény, hogy bár az emberek túlnyomó többsége tudatában van egészségtelen életmódja kockázati jelentőségének, megfelelő motiváció hiányában képtelen azon érdemben változtatni. A megélt betegség, vagy hozzátartozó, barát, egészségproblémája lehetnek a figyelemfelkeltő, motiváló tényezők a rögződött életstílusból való kitörési igény megjelenésére.

lapozó:	1 | 2 | 3 |4 | 5 | 6 |7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 |15 |