Dr. Dean Ornish: Spektrum
MIÉRT MŰKÖDIK?

9. Jó szórakozás, és fenntartható!

Ha az étrendünk és az életmódunk megváltoztatására úgy tekintünk, hogy általa valamitől megfosztjuk önmagunkat, valamit feláldozunk, nos, akkor felejtsük el az egészet. Rövidebb időre rákényszeríthetjük magunkat bizonyos változtatásokra.

Tapasztalataim alapján, ha a megfosztás és az áldozatvállalás szándékával próbálja valaki változtatásra bírni önmagát, a változás nem tartható fenn.

Ezzel szemben, ha megértjük, hogy amit nyerünk, az sokkal több, mint amennyit veszítünk, akkor már nem is tűnik áldozatvállalásnak. Láthatjuk, hogy az életmód változtatásai olyan lehetőségeket kínálnak az életünk átformálása terén, amelyek vidámabbá tehetnek bennünket.

Például, itt ülök az íróasztalomnál, írom ezt a könyvet ahelyett, hogy a napot a parkban tölteném, mert az a tudat, hogy a könyvem sok emberen segíthet, értelmet ad az életemnek, és boldoggá tesz. Ez a hozzáállás a munkát örömtelivé, a megfosztottság érzését a bőség érzetévé alakítja át.

Ahogyan fentebb, ebben a fejezetben írtam, egy gyermekre valaki tekinthet úgy, mint önfeláldozásra, de úgy is, mint örömforrásra. Élelmiszert legtöbbször a spektrum egészséges végéről választok, mert sokkal jobban érzem magam tőlük, és nem azért, mert valaki ezt mondta.

Ahogyan az ennivalóra tekintünk, úgy tekintünk az életre is. Miért kell korlátok között élni, ha nem kényszerítenek rá? Miért nem lehet mindent enni és csinálni, amit csak az ember akar, ha megteheti, és ha senki sem látja?

Ha valamely cselekvésre, amit egyébként megtehetnénk nemet mondunk, segíthet annak a meghatározásában, kik is vagyunk valójában, emlékeztet arra, hogy szabad akarattal, a választás szabadságával rendelkezünk. Csak ha tudunk nemet mondani, az szabadít fel az igen kimondására is.

Például, minden vallásnak vannak étkezéssel kapcsolatos megszorításai, de ezek különböznek egymástól. Bármi legyen is a valódi haszna annak, ha bizonyos ételeket megeszünk vagy nem eszünk meg, csupán a választás aktusa, hogy nem eszünk meg, vagy nem teszünk meg valamit, amit más körülmények között megtehetnénk, segít az életünket szentebbé, különlegesebbé, fegyelmezettebbé, értelmesebbé tenni. Vidámabbá is egyúttal.

Ebben az összefüggésben, amit választásunk szerint megeszünk, vagy nem eszünk meg – testünk táplálása mellett a lelkünket is képes táplálni. Minden étel arra emlékeztet bennünket, hogy életünk gazdagabb is lehet, mint amilyen. Nemcsak azért választhatjuk vallásunk vagy hagyományaink megszorításainak betartását, hogy ez Istennek tetsző legyen, hanem azért is, hogy megtapasztaljuk Isten jelenlétét. Miközben a világunk darabokra hullik, és a cinizmus egyre nagyobb teret kap, akkor leszünk képesek az Istentől és egymástól való elszakadás helyrehozatalára.

Nem kell ennek a folyamatnak a spiritualitás szintjén történnie. Ha tevékenységünket bármikor különlegesebbé, értelmesebbé tehetjük, sokkal élvezetesebbé válik a számunkra. Egyébként az élet szörnyen unalmassá és értelmetlenné válhat.

Ha döntésünk alapján tudatosan korlátozzuk azt, amit teszünk, általa szabaddá válunk. A fegyelmezettség felszabadít, ha szabad választás, és nem kényszer eredménye, mert képessé tesz olyan dolgok megtételére, önkifejeződésünk olyan megnyilvánulásaira, amelyeket egyébként nem tudnánk véghezvinni. Például a zenészek skálázás közben a műveletet kissé unalmasnak érezhetik, viszont azzal, hogy gyönyörű zenét tudnak majd ezután játszani, lehetőség nyílik önmaguk szabadabb kifejezésére.

Sokan azt gondolják, hogy választanunk kell a száraz és unalmas, erkölcsös lelki élet és az erkölcstelen világi élet között, amely viszont izgalmas és érdekes. Szerencsére nem ezek között kell választani.

Az erkölcsös élet lehet egyben vidám is, bár rendszerint nem így tanítják. Sok elfojtás, visszafogottság történik az erkölcs nevében, amely az Erkölcsi Többség (evangélikus politikai szervezet volt az Egyesült Államokban 1979-1980 között) által politikai színezetet is öltött.

Ha tudatosan választjuk, hogy valamit nem teszünk meg, pedig megtehetnénk, ezek a cselekvések szentté válnak. Serdülő koromban az hittem, hogy a szent fogalma mögött valami unalmas dolog van – valami száraz és öreg, amely csak por és őskövület. Határozottan nem vidám.

Mára megértettem, hogy a szent másfajta kifejezésmódja annak, ami a legkülönlegesebb, ami a legtöbb örömöt adja, aminek a legmélyebb értelme van, ami a legintimebb, a legerotikusabb, a legizgalmasabb, a leghatalmasabb, a legnagyobb extázist kiváltó, a legvidámabb, a legjátékosabb, a legbarátságosabb.

Ezt tanították a legfelvilágosultabb spirituális gondolkodók évezredeken át: hogyan kell örömteli életet élni itt és most.

Alapjában véve a spirituális vezetők olyan életmódra tanítanak, amely a világot sokkal boldogabbá és vidámabbá teszi. Mindezt nemcsak a külsőség kedvéért teszik – olyan jutalomért, mint például a mennybemenetel, vagy valamiféle aranycsillag, egy kitüntetés vagy jó karma –, ezek a megközelítések inkább az olyan életet célozzák meg, amely boldoggá tesz, és segít elkerülni a szenvedést. A dalai láma ezt így fejezte ki: „Az én vallásom a boldogság”.

Az akarat szabad: e szerint bármilyen módon megélhetjük ezt a világot. Vannak megközelítések, amelyek egészséghez és boldogsághoz vezetnek; vannak olyanok, amelyek betegséghez és szenvedéshez vezetnek. Életünk minden területén a választási lehetőségek teljes spektrumával rendelkezünk.

lapozó:	1 | 2 | 3 |4 | 5 | 6 |7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 |